A fiatal százados idegenlégiós tisztként szolgál a Szaharában nem is olyan rég óta. Egyik nap, mikor már azt érzi, hogy nagyon hiányoznak neki a nők, megkérdezi a 25 éve ott szolgáló őrmestert:
-Árulja el, mit tehet itt az ember, ha nőre van szüksége?
-Kérem százados úr. Nincs nekünk időnk ilyesmire. Maga is tudja, hogy nehéz a szolgálat.
-De ha már tényleg nem bírnak magukkal.
-Akkor nincs más, ott van a tewe.
-Jézusom, te mocskos, elmebeteg fantáziájú. Ordibál a százados és elfordul az őrmestertől.
Telnek-múlnak a hónapok. Egyik este a százados bemegy a teweistállóba. Egy óra múlva vérző fejjel, sebesült végtagokkal találja meg az őrmester. Gyors megnézni, nem esett-e semmi baja, majd a százados megkérdi tőle:
-Sajnálom, de mit is mondott, maguk hogy bírnak ezzel a feldühödött tewével? (még a tewebőgés -e is hangos volt)
-Százados úr! Én arra gondoltam és el is mondtam volna, ha hagyta volna, hogy befejezzem a mondatot, hogyha már nem bírunk magunkkal, akkor felülünk az állat hátára és elmegyünk vele. 30 kilométerre van egy príma bordélyház, telis-tele gyönyörű nőkkel.
Legutóbbi hozzászólások